Éljen Magyarország! Éljen az Európai Unió!
20 éve örömmel ünnepeltük, hogy jogi értelemben az Európai Unió tagjai lettünk. Azt gondoltuk, természetes törekvésünk valósult meg, hiszen — ma látom, hogy talán naívan — azt hittük, hogy a kulturális Európához tartozásunk a politikai európaiságunkat is megteremti. Az Antall-, Horn- az (első) Orbán- és a Medgyessy-kormány is elkötelezett volt ebben. Együtt ünnepeltük ezért 2004. április 30. éjszakáján, éjfélkor felcsendült a Himnusz és az Örömóda. Az érzelmek mosolyt — s olykor még örömkönnyet is — csaltak az arcokra. Bizonyára sokan pontosan emlékszünk arra is, hogy éppen hol voltunk . Ma úgy látom a politikai, közéleti, közgondolkodási, viselkedési európaiságunk bizony nem sikerült valami fényesen. Ebben a hatalmi — és nem a közjó érdekében történő — politizálásnak szörnyű bűnei vannak. A Európai Unió is vétett hibákat, de húsz évvel a csatlakozás után nekünk van több tennivalónk. A hatalom ma hazudik. Egykori önmagát is megtagadja. Európa Magyarország otthona. Az Európai Unió országai nem mentoraink, nem gondnokaink, nem kioktatóink, nem ellenségeink, nem elnyomóink. Partnereink és versenytársaink, akikkel együtt tehetjük jobb hellyé Európát és benne Magyarországot.
Demokratikus jogállam, szabadság, stabilan szabályozott piacgazdaság, öngondoskodás, egyéni és intézményi autonómia, — talán a legfontosabb teendők. Az is nyilvánvaló, hogy sokan csupán jobb anyagi körülményeket vártak a csatlakozástól, ahogyan az 1990-es változásoktól is. Illúziókban nem szabad élni, eszmények nélkül pedig lehet, hogy nem lehet igazán. A jó életet, anyagi, szellemi, lelki értelemben nekünk kell megteremtenünk egyénileg és közösen is. Köszöntsük és akarjuk együtt a jogi csatlakozás 20. évfordulóján az európai Magyarországot!